Figyelem! Megváltoztak elérhetőségeink! (Kapcsolat oldalon az új!)

 

A SZÖVETKEZETHEZ VEZETŐ ÚT:

 

Az utolsó harc vagy a békés elmúlás? 

Az emberiség történetében kevés olyan fogalom létezik, melynek értékrendűsége ennyire vitatható, megosztó ugyanakkor mindenre kiterjedő és állandóan fennálló, mint a pénzé.

A főként pénzalapú értékrendre épülő társadalmak elítélhetőek, de azok a társadalmak, akik nem vették figyelembe a pénz saját értékrendjükre gyakorolt hatásait, jelenleg vesztésre állnak velük szemben. Mi magyarok sem állunk győzelemre, hagyományaink, történelmünk, nemzetünk, népeink értékeinek megtartásában, területeink öntudatának és jólétének erősítésében. Sokan vagyunk, akik szeretnénk egy hozzánk méltó, gyermekeinknek biztonságot és büszkeséget nyújtó, tényleges értékeinket elismerő rendiséget megteremteni.

Sokan vagyunk, akik megpróbálnak valamit tenni ennek érdekében. Történelmi értékeink, kultúránk és művészetünk megtartásához, a térségben együtt élő emberek által közösen meghatározott, valós értékeken alapuló rend kialakulásához szükségünk van ezek általános megismerésére, megtanulására és elterjesztésére. Nem hanyagolhatjuk el azonban gazdaságunk felerősítését, hiszen a megélhetésért küszködő, fáradt családokkal nehéz értékelvűségen és hagyományokon alapuló, művészetet és kultúrát tanuló és tanító társadalmi szervezetet képviselni.

Mindezek átíródásában bízni, egy elszegényedő, lehetőségeiben korlátozott társadalomban, - anélkül hogy kiutat tudnánk mutatni a jelenlegi szorult gazdasági helyzetből - hiú ábrándnak tűnne. Harcolnunk kell, tehát a pénzért, hogy legyen erőnk küzdeni a pénzalapú értékrend mindent elsöprő elviségével szemben. Harcolnunk kell, amihez szükségünk van harcosokra, fegyverre és taktikára. Harcosunk van, hiszen 13 millió ember érdekében indulunk, biztosan sokuk velünk tart. De mi az a fegyver és mi az a taktika, amiben reménykedhetünk, hogy legyőzzük a túlerőt? 

Sok szakember szerint, ellenfelünk a világban kifejlesztett leghatékonyabb fegyverrel harcol, pénzzel. Taktikája pedig az alábbi vízióval foglalható össze:

„...A pénz a globalizált világ vére, idegrendszere, és izomzata is egyben.  Megteremti és képviseli a hatalmat, a fenntartásához szükséges eszközökkel. A pénzt uraló hatalom maga alá gyűr minden embert, népet, eszmét, mozgalmat, vallást és így még több pénzhez juttatja magát. Folyamatosan faragja környezetét elfoglalhatóvá, beszivárogva átalakítja, majd leigázza azt. Nincsen fegyver, nincsen olyan erő, amely képes lenne megállítani. Aki ellenáll azt kivérezteti, ellehetetleníti, szegénységbe dönti, bekebelezi. A hatalmasságok nem kell, hogy összefogjanak, az azonos értékelvűség szinte magától megteremti egységüket, globalizálódásukat. A hagyományos értékrendek apokalipszise bekövetkezik, ha nem sikerül újraformálva az új rendszerbe beépülniük. Az újraformálódás alkalmassá kell, hogy tegye őket a pénzalapú értékrend áteresztésére és részbeni integrálására. Azok, akiknek a hagyományos értékrendjük gyenge és nem eléggé körülhatárolt, belevesznek a hatalmak egységesített, egyszerűsített értékrendszerébe, társadalmuk beleolvad és feloldódik a kontinentális masszába. A folyamat végére a pénz - a világot újra és újra átformáló erő - megteremti a szuper hatalmat, a világszövetséget, melynek keretein belül élni fogunk. Nem lesz több háború, éhínség, megindul a kiegyenlítődés a területek, a kontinensek között. Pár száz év alatt mindenki emberhez méltó módon, szükségleteit kielégítve élhet...."

Ha belátjuk, és bele tudunk nyugodni, hogy ez ellen mi sem győzhetünk, a vizionált világszövetség része leszünk, akkor is kérdés marad, hogy utódaink itt a Kárpát-medencében, magyarul beszélve, emlékezve ránk és történelmükre élnek e tovább. Ha viszont harcolni akarunk a folyamat ellen, -- bízva abban, hogy ha le nem is győzhetjük, de legalább alakítani tudunk rajta saját értékeink megmentéséért, -- egységes taktikát kell, kidolgozzunk.

Nem elég beszélnünk a szövetkezés fontosságáról, szövetkezeteket kell alakítanunk. Nincs időnk megvárni, míg kis szövetkezetek alakulnak és összekapcsolódnak, hanem egy nagy összefogást kell tudnunk elindítani, amely bekapcsolja a helyi kezdeményezéseket.

Nincs időnk megvárni, hogy 10-20 év alatt kialakuljanak az egyéni tudatos vásárlás szokásai, hanem egy nagy vásárlói közösséget kell alakítanunk ennek érdekében. Nincs időnk kivárni, hogy a kormány, a társadalmi és civil szervezetek nyomására, a multinacionális étékesítési hálózatok preferálják termékeinket, hanem azonnal saját értékesítési hálózatokat kell alakítanunk. Nincs időnk megvárni míg termelőink,vállalkozásaink egyenként kikecmeregnek a válságból, hanem térségenként összefogva fel kell emelnünk őket. Nincs időnk, mert a pénzünk fogytán van, és erőinket eddig elforgácsoltuk és megosztottuk. Ahhoz, hogy elegendő pénzünk legyen harcunkhoz és céljainkhoz, meg kell állítanunk azt a fajta kereskedelmi vákumot, amely évente 1500-2000 milliárd forintot emel ki a magyar gazdaságból.

A magyar termelők ne fizessenek polc-pénzeket, bevezetési hozzájárulásokat a multi-áruházaknak! A magyar fogyasztók ne fizessenek kereskedelmi hasznot nekik! Ne adjuk oda a magyar fogyasztói erő 10-15%-át külföldi élelmiszer-utalványokkal a multi-hálózatoknak!

Hogyan tudjuk ezt hatékonyan elősegíteni? Nagyon egyszerűen: Magyar értékesítési láncokkal, magyar élelmiszer-utalványokkal.

Magyarországon több ezer önálló, magyar élelmiszer kereskedelmi egység, vendéglő, szálláshely van. Van három magyar élelmiszer-kereskedelmi lánc, és több száz nagykereskedés. Ha ezeket mind értékesítési pontnak tekintjük, lefedjük azonnal egész területünket. Kibocsájtottuk Korona-jegy néven azt az utalványt, amely csak ezeken a helyeken lesz beváltható. Ha el tudjuk érni, hogy önkormányzataink, vállalataink, vállalkozóink ezekkel az utalványokkal lássanak el bennünket, élelmiszer-vásárlásaink több mint 30%-át már biztosan itt fogjuk megvalósítani. Az ebből származó polc-pénzt, hasznot már itthon tudtuk tartani!

Ahhoz, hogy kereskedelmi, értékesítési pontjaink ne drágábban és kisebb választékkal álljanak rendelkezésre fontos, hogy támogatást, segítséget kapjanak. A forgalom növelése önmagában nem elég támogatás.

Létrehoztunk egy országos szövetkezetet, Korona Vagyonkezelő Szövetkezet néven, amely tagságának megtakarításait, üzleti alapon nagy részben ebbe fekteti be. Olyan fejlesztéseket és támogatásokat ad az értékesítési pontok és a lokális hazai beszállítók részére, amely nagyon gyorsan piacképessé teszi őket saját térségükben. Így nem kell senkinek sem megalkudnia, azért, hogy nálunk, magunknál vásárol.

A lokálisan kialakuló beszállítói-, termelői-, feldolgozói- láncok fel tudják karolni a térség vállalkozóit, munkát, munkahelyeket biztosítanak. Ennek érdekében a Szövetkezet saját erején túl, hazai hitelszövetkezetekkel és bankokkal köt megállapodást, hogy pénzhez jutasson mindenkit, aki csatlakozni akar. Nem elhanyagolható forrás a Szövetkezethez csatlakozó tagok kisebb nagyobb megtakarítása sem, hiszen 10-15 ezer ember 5-10db részjeggyel is komoly tőkét tud biztosítani. A kistérségek támogatásához igénybe vehető  EU-s pénzeket is meg kell tudjuk szerezni. Ennek érdekében összegyűjtöttünk olyan szakembereket, akik ebben hatékonyan segíteni tudnak. Meg fogunk pályázni minden olyan lehetőséget, mellyel erősíteni tudjuk magunkat, mert sok pénzre van szükségünk.

Lényeges, hogy megértsük és megértessük mindenkivel, hogy ez a harcmodor csak akkor tud eredményes lenni, ha sokan, rengetegen csatlakoznak úgy, hogy megértik miért és mivel harcolunk és tudják, hogy nekik ebből milyen előnyük származik. Szövetkezetünk ezért folyamatosan tartja a lakossági fórumokat és igyekszik meggyőzni minden embert, vállalkozást és önkormányzatot a mozgalomhoz, a szövetkezethez történő csatlakozás fontosságáról, az összekapcsolt pénzeink és tudásunk lehetőségeiről és hasznosságáról. Ez azonban magában lassú folyamat, azt kell elérnünk, hogy akit elér az információ keresse a gyors kapcsolódás lehetőségét. Ebben mindenki azonnal tud segíteni. Ehhez nem kell pénz, csak jó szándék és energia.

Sok szervezet, párt, közösség azonos gondolatokkal felvette a harcot saját érdekeink érvényesítése érdekében. Van, aki elméletben harcol a „világgal" és vannak olyanok, akik keresik a gyakorlati megoldásokat is. A gyakorlati megoldásokhoz, a tényleges cselekvéshez hatékony eszközök kellenek. Mi két eszközt készítettünk közös felhasználásra: a  „Korona-jegyet" és a Korona Vagyonkezelő Szövetkezetet. Mindkettő mindannyiunk számára készült és használható. Alkalmasak a fegyver, a pénz helyben tartására és visszaforgatására. Mindenki aki csatlakozik kap fegyvert tőlünk saját harcaihoz is, ha ezt a közös célok érdekében teszi. Mi nem befektetőket, hanem társakat keresünk, akik beleszólnak a taktikába, segítik annak megvalósítását és harcolnak közös céljainkért.

Hozzunk létre együtt egy nagy szövetkezést, amely összegyűjti maradék erőinket  és képes megtartani annyi pénzt, amennyivel a lokális fejlesztések elindíthatóak. Ha ezt fordítva próbáljuk, a lokálisan, egyedül szervezkedő erők lassabban és bizonytalanabbul tudnak csak indulni. A nagy összefogás garanciáit és szervezeti erejét nem tudják helyettesíteni a helyi szövetkezések.

Helyi, regionális jegyek, pénzek, kör-váltók kibocsájtása fontos a termelési-láncok, a közösségek megerősítése szempontjából. De ha ezeket nem tudjuk integrálni teljes ágazatokban és a társadalom nagyobb csoportjaival elfogadtatni, akkor nem érik el céljukat. A pénznek általánosan elfogadottnak kell lennie! Ez a garanciákra és a biztonságra is vonatkozik. Valódi fizetőeszközként csak az használható, amit a közösség túlnyomó része elfogad. Jólétben, saját ellátásban élő közösségek számára tökéletes eszköz a saját pénz, arra, hogy megtakarításokat érjenek el,  de most mi ezzel nem tudunk harcolni. Nekünk a fejlesztésekhez forintra, euróra van szükségünk, ezeket kell itt tartanunk és megszereznünk. Tőlünk most forintot visznek el a multi-láncok, és ezt a forintot tudjuk adni a hazai értékesítési pontjainknak is. A Korona-jegy ennek az eszköze, nem helyettesíti, hanem irányítja a forintot.

Ha ezzel fizetünk, akkor magunknál vásárolunk!

Ha azt is el akarjuk érni hogy amikor magunknál vásárolunk, ezt a mi árunkból tegyük, tovább kell szövetkeznünk.

Szövetkezetünk alkalmas a pénzeink összegyűjtésére és saját magunkba történő befektetésére. Befektetéseink saját áruval tudják ellátni magunkat, amelyet magunknál megvásárolunk. Belátható, hogy ezzel tudjuk zárni a kört, így tudjuk elérni, hogy ne mi adjuk a fegyvert saját magunk leigázásához, mások kezébe. Ez a folyamat üzleti alapokon kiépíthető, az elért eredmények visszaforgása egyre nagyobb tőkét, egyre több forintot, egyre erősebb fegyvert képes adni a kezünkbe. Ez a fegyver elégé erőssé tehet minket értékeink megvédéséhez, saját elképzeléseink, életmódunk megvalósításához.

Nem tudhatjuk, hogy a bevezetésként felvázolt vízió mennyire fedi le tényleges jövőképünk, de mindenképpen jó lenne, ha nem csak sodródnánk kiszolgáltatva a gazdasági harc hatalmasságainak kedvére. Jó lenne, ha egyszer össze tudnánk fogni és nemzetként tudnánk viselkedni. Jó lenne, ha magyaros észjárásunk, tehetségünk és munkabírásunk valami olyat eredményezne, amit az egész világ méltán elismer. De jó lenne az is, ha mi itt magunkban, a magunk erejéből, magunknak megfelelve, nyugodtan élhetnénk. Egy biztos valamit tennünk kell magunkért, mert ezt a harcot helyettünk más nem fogja értünk megvívni!

 

Az első csatát magunkkal kell megvívnunk!

Jelenlegi, súlyos helyzetünk jórészt az ismeret-hiányunkból, tapasztalatlanságunkból és szervezetlenségünkből fakad!

NEM TUDJUK, HOGYAN ÉS MILYEN FORMÁBAN LEHETNÉNK ÚJRA ÖNELLÁTÓAK, ERŐSEK!

ÖSSZE KELL FOGNUNK, KI KELL DOLGOZZUK SZÖVETKEZÉSÜNK ALAPJAIT, MEG KELL TANULNUNK ÚJRA EGYÜTT GONDOLKODNI ÉS CSELEKEDNI IS!

IDŐT ÉS ENERGIÁT KELL ÁLDOZNUNK RÁ, HOGY ELINDÍTHASSUNK EGY ORSZÁGOS MOZGALMAT, HOGY LÉTREJÖHESSEN VÉGRE EGY ÖSSZEFOGÁS!

Ha tovább akarunk lépni és résztvevői, tagjai és vezetői akarunk lenni egy hatékony szövetkezetnek, - úgy hogy az ezzel elérhető eredményeket meg is akarjuk tartani - fontos az alapoknál kezdenünk az együtt gondolkodást.

 

A SZÖVETKEZET ALAP SZELLEMISÉGE ÉS ÉRTÉKRENDJE:

Jól megfigyelhető, hogy a történelem folyamán a gazdasági nehézségek és a politikai krízis-helyzetek azonnal előhozzák a szövetkezeti modell iránti igényt. Természetes ez  -  gondolhatjuk -  hiszen az emberek, ha baj van előbb összefognak, mint amúgy a nyugodtabb „ hétköznapokban".

De miért gondolják a szakemberek és a politikusok is ilyenkor ugyanezt, és miért nem tartják ezt a fajta összefogást máskor is fontosnak? Mi az az erő amit ilyenkor igényel a társadalom? Mi az a különlegesség a szövetkezet szervezetiségében, amit a „tökéletesre" szervezett vállalatok, minisztériumok, állami érdekképviseletek nem tudnak pótolni? Miért itt keressük immáron 250 éve, a megoldást a válsághelyzetekre?

Azt tudjuk, többek között a KGST látványos összeomlása óta, hogy attól, hogy az egyenként is szegény térségek összekapcsolódnak, nem lesz kisebb a szegénység, viszont az elégedetlenségből fakadó feszültségek nagyobb tömegbázist kapnak és így tovább gyengíthetik az adott társadalmi rendet. Tapasztaljuk, az európai unió mindennapjaiban, hogy a gazdag és szegény térségek összekapcsolása sem jelenti automatikusan a megoldást az elmaradt térségek felzárkóztatására, a gazdasági konvergencia emberöltőket ölelhet fel, a válsághelyzetek még a gazdag régiókat is zavarba hozzák. A felsorolt „szövetkezések" irgalmatlanul nagy gazdasági erőket és több száz-milliós embertömeget kapcsoltak, kapcsolnak össze mégis társadalmi, értékrendbeli bizonytalanságot eredményeztek, eredményeznek és gazdasági vetületeik sem igazolták vissza a szövetkezés feltétlen előnyeit. Ha ezekhez hozzávesszük a magyarországi szocialista TSZ-i mozgalom megtapasztalt, vagy hallomásból ismert eredménytelenségét, valamint az elmúlt 20 év kísérletezgetéseit a „szövetkezeti mozgalom újraélesztésére" végkép keressük a választ a kérdésre: Miért lehet megoldás a szövetkezeti modell, és miért nem működött a felsorolt esetekben?

Ahhoz, hogy mindannyiunk számára értékelhető választ kapjunk először is tisztáznunk kell a szövetkezeti modell fogalmát, és a szövetkezeti gondolkodás alapelveit, érték- és elszámolási rendszerét is ismernünk kell. Elöljáróban azt leszögezhetjük, hogy a szövetkezet nem egy vállalkozási vagy befektetési forma. Igaz ugyan, hogy a legtöbb sikeres szövetkezet vállalkozik és befektet, de ez működésének csak eszköze és nem a célja.

A szövetkezeti összefogás igényének felszínre törése legtöbbször valamilyen nagyobb gazdasági változás, válság vagy átrendeződés, illetve olyan politikai eredetű értékrend változás  hatására következik be, amely az addigi társadalmi, üzleti hierarchiát megingatja és megváltoztatja, ezzel meggyengítve az egyén hitét saját életterének biztonságában.

A szövetkezet olyan intézmény, amely sajátos etikai értékrendet érvényesít a gazdasági életben. A szövetkezeti értékrend szerint az ember a gazdaság szubjektuma, nem pedig egyszerű objektum egy személytelen mechanizmusban.

Meghaladva a profitelv kizárólagosságát, a szövetkezeti intézmény alapértéke és alapegysége az emberi személy, létmotívuma pedig a tagjainak nyújtott szolgáltatás. Mindazonáltal ez a gazdaságetika nem a gazdasági törvényszerűségeket szorítja háttérbe, hanem a mindenkori tisztességes verseny és esélyegyenlőség kereteit képes fenntarthatóan biztosítani piacgazdasági környezetben.

A szövetkezeti együttműködés nem önmagában vett cél, hanem eszköz, mely olyan szükségleteket lát el, amelyekről az alapító személyek úgy gondolják, más formában nem érnék el.

Célja gazdaságilag: olyan meghatározott funkciókat teljesíteni, amelyek hozzásegíthetik a tagokat jobb körülmények között élni, megtakarításokat létrehozni és azokat nemes szándékra fordítani.

Legfontosabb szövetkezeti jellegzetesség az azonosság elve: a gazdasági intézmények közül a szövetkezet ágyazódik leginkább a közösségbe, működése a legközvetlenebb kölcsönhatásban van a közösség tagjainak igényeivel és értékrendjével, akiknek részvétele nélkül nem is működhet.

A gazdaságos és felelős működés érdekében a tagok tipikusan hármas érdekeltséggel vesznek részt a szervezetben: mint társtulajdonosok, mint ügyfelek (foglalkoztatottak vagy a szövetkezet szolgáltatásainak igénylői/felhasználói), illetve mint ugyanannak a közösségnek a tagjai (rezidensek, érdek/értékközösség). Egyik társtulajdonos sem csupán tőkebefektetői minőségében áll kapcsolatban a szövetkezettel (szomszédság elve).

A tagság e hármas kötődése gazdasági és szociológiai törvényszerűségeket kombinál és megszabja a szövetkezet közösségbeágyazottságát. A tulajdonos és a felhasználó azonossága biztosítja, hogy a szövetkezeti vállalkozás ne kerüljön ki a tagok ellenőrzése alól, valamint hogy a gazdasági irányítás a tagok érdekeit és közösségük értékeit tartja szem előtt.

Más vállalkozásoknál a külső befektetők tőkéjének mozgathatósága - a gazdaság változásainak (a változó konjunktúrának) megfelelően - a helyi vállalat bezárásához, a szolgáltatás megszűnéséhez és munkanélküliséghez vezethet. A vállalkozás gyakran változtat gazdát, tagságot, helyet és célt. Alapítása helyét átmenetinek tekinti, s azt a jobb üzleti eredmény reményében bármikor elhagyhatja, akár országnyi, sőt kontinensnyi távolságokra menően is. Nincs tekintettel tagjai (a részvényesek) egyéni termelési, fogyasztási, szolgáltatási igényeire, közreműködésüket nem igényli, sőt: a részvénytársaságok esetében nevüket sem ismeri. E társaságokban a részvényesek számára döntően a társaság osztalékot nyújtó képessége a fontos. Ezzel szemben a szövetkezeti helyi beruházás fenntartható helyi foglalkoztatást jelent, és sokkal könnyebben alkalmazkodik a helyi normákhoz. Az anonim részvénytársasági vállalatokkal szemben a szövetkezeti üzletrészek nevesítettek, személyre szólóak, átruházásuk módját az alapszabály rögzíti.

A szomszédsági elv érvényesülése a kölcsönös felelősség és ellenőrzés megőrzése céljából fontos, hiszen a bizalomra épülő csoportok sokkal nagyobb teljesítményre képesek, mint a bizalmat nélkülöző csoportok. Az azonos értékrend kölcsönös érdekekkel jár, tehát könnyebb az érdekegyeztetés, hatékonyabb a konszenzuskialakítás a szövetkezeti döntésekben. A szövetkezet, - közösségi beágyazottsága folytán - nemcsak a rövid távú, szűk vállalati érdekeket tartja szem előtt.

Az azonosság elve a garancia arra, hogy a szövetkezet nem folytat negatív mellékhatásokkal járó (a táji, a közösségi, a kulturális, és a környezeti értékek minőségére káros) tevékenységet.

Személyközpontú jellegéből adódóan a szövetkezet gazdasági és érdekvédelmi tevékenysége magába kell hogy foglalja az etikai és a közösségi értékek tiszteletét. A szövetkezeteknek törődniük kell azokkal a közösségekkel, amelyekben működnek. Amellett, hogy a tagok igényeire összpontosítanak, biztosítani kell a közösségük fenntartását és fejlesztését olyan intézkedésekkel, melyek tisztelik a környezetet és elfogadhatók az emberi közösség számára.

A szövetkezeti mozgalmaknak ott sikerült komoly sikereket felmutatni, ahol a szövetkezésben résztvevők között valamiféle összetartozás-tudat létezett, és képesek voltak jól értelmezhető közös igényeket és törekvéseket megfogalmazni. Ugyanakkor elegendő szellemi és anyagi erőforrással rendelkeztek saját kezdeményezéseik megvalósításához.

A szövetkezeti mozgalmak tehát nem pusztán gazdasági érdekek alapján jöttek létre. Széles szövetkezeti gazdasági struktúrák, mozgalmak épültek ki olyan közösségi együttműködést indító összefogásokból, amelyek gazdasági rétegződéstől, osztálytól és szükségletektől független társadalmi, vallási, nemzeti és/vagy kulturális kohéziót, szolidaritást, összetartozást tűztek ki elsődleges célul.

Valamely nemzeti kisebbség és kultúra megerősítésének politikai vagy társadalmi programja, gazdasági téren legtöbbször a saját kisebbségi szövetkezeti mozgalom kiépítésében és működtetésében találta meg azt az intézményt, amely anyagilag is képes volt a nemzeti és kulturális célkitűzéseket finanszírozni és támogatni.

A kulturális-regionális identitás piaci megjelenítése, nem jelenti más kultúrák kirekesztését, hanem a termékek pozitív kvalitásait, származási helyét, kiemelkedő minőségét, amelyet az értékesítési-csoportot alakító gazdasági vállalatok garantálnak: közös üzleti etikai állásfoglalásukkal. Az eladásból származó profitot garantáltan az - előzetesen - írásos nyilatkozatba foglalt célokra használják fel, a régió környezetvédelmére, vagy kulturális és természeti értékeiknek megóvására.

Nem megkerülhető tény, hogy a kelet-európai országok szövetkezeti mozgalmainak „újraindítási" kísérleteiből hiányzik a közös igények és törekvések társadalmi-szintű megfogalmazása, valamint a regionális összetartozás-tudat, a vallási és nemzeti közösségek hiteles támogatása.

A szövetkezeti összetartozás szellemiségét a kormányzatok gazdaságpolitikája nem tudja kialakítani, működő és eredményes mozgalmat csak a régiók közösségei és társadalmi szerveződései tudnak beindítani, saját etikai és kulturális értékeik felhasználásával. A központilag, - a kormányzat részéről létrehozott szövetkezeti támogatás vagy jogszabályrendszer lehetőségei alapján - induló  „szövetkezetek" eredménytelensége előre megjósolható, hiszen nélkülözik a szövetkezeti mozgalom egyik legfontosabb kritériumát: az alulról építkezés elvét. E nélkül a szövetkezet etikája és összetartó, közösségformáló ereje nem tud érvényesülni.

A kormányzat, az önkormányzatok, az EU-s illetve állami szervezetek támogatni és segíteni tudják a  mozgalom megerősödését, de létrehozni és működtetni nem tudják a szövetkezeteket.

 

 

Oldal: Szövetkezet
Korona Vagyonkezelő Szövetkezet - © 2008 - 2024 - kvsz.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat